az élet megy, próbáld utolérni...
ééééés....véégeeee!
nem ez az első, és utolsó blogbejegyzés, ami erről szól. miről? hogy vége az agyrémnek! szeretnék ezúton (modell-szépségkirálynői mivoltomban) köszönetet mondani édesanyámnak, édesapámnak, testvéreimnek, állataimnak, további családtagjaimnak, tanáraimnak, barátaimnak!
csatlakozom ahhoz a véleményhez, hogy a fene belé hogy ennyit tanultam, és ehhez képest mit össze hadováltam a szóbelin...viszont most nagyon sok mindent tudok! valahogy mégis megérte, mert elértem azt, hogy töriből átlássam nagyjából a történéseket, az irodalom fejlődését, a nyelvtan rendszerét, stbstb. volt egy bankettunk, amin sajna halott fáradt voltam, de egyébként jó lett volna...nekem azért nem tetszett annyira. és most jön az évvégi tábor. kíváncsian várom.
ma újra lemértem magamon a 49 kilót, ennek örömére telezabáltam magam. a legszebb az egészben, hogy kerületre továbbra is ugyanakkora vagyok. hát nem mókás? lehet hogy csak hallucináltam? rengeteg dolgot kell elintéznem és elvégeznem még a mai este - és mégis! UNATKOZOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!ÉLJEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!köszönöm, köszönöm!
éljen mindenki, teis, és te is, és köszönöm a sok jó kommentet, írjatok még, mert akkor én is gyakrabban írok. jííhááááá
miközben túlvagyok egy durva héten, és a megpróbáltatások még koránt sem értek véget (ezt így írják?) rájöttem, hogy az egyetem mellett mi lehetne méltó életcél. merthát az oké, hogy védjük a világot, kampány az energiatakarékosságért, stb, de én rájöttem, mi kell nekem: modell akarok lenni. avatatlanoknak elárulom, hogy kb három éve (vagy négy? inkább három) beszerveztek egy modellválogatásra, ahol be is választottak fotómodellnek, ám sajnos akkora pofátlan összeget kértek a portfólióért, hogy apám azt mondta: inkább kiküld külföldre nyelvet tanulni ennyi pénzből (sejthetitek már az összeget...). persze én azóta nem mentem nyelvet tanulni, és modell se lett belőlem. igaz, akkor még feleekkora voltam, rosszabb volt a tartásom, és jóval kisebb a mellem. mostmár - azt mondják - hogy nőiesedtem valamennyit, de az tény hogy felszedtem, és ez engem nagyon zavar. kerestem a motivációt, hogy miért kéne nekem küzdenem. sajnos nem volt hosszútávon meggyőző, hogy ne legyek pont akkora mint minden más lány. nem volt meggyőző az egészség. nem volt meggyőző az önbizalom. tehát egy külső célt kell kerítenem, ami segíthet a nehéz percekben!
igaz, azt állítom nem vagyok sorozatfüggő, de új sorozatot nézek szívesen: America's Next Top Model. tudom, hogy nagyrészt kamu, de érdekes sztorik vannak, érdekes lányok, és van amelyik szép is, nem csak magas és vékony.
tudom, hogy alacsony vagyok, éppen ezért egy glamour-fotómodellnek tudnám magam leginkább elképzelni! gondoljatok bele: pózolás egy atomerőműben, fakitermelésen, szennyvízcsatorna előtt...tök jó fotósorozatot lehetne csinálni, központban a környezetvédelemmel!!!
nyilván ez egy futó ötlet, mint ahogy a földgömbtetkóacsípőmre is az volt. de akkor is. szép lenne. bár ott tartanánk! de sajnos nem. előbb le kéne érettségizni.
hát sok sikert:D
ójájé kokodzsámbó ájájé!
szóval teljesítettem az írásbeli érettségiket. lassan mindenki megteszi ezt. ám mielőtt még valami megkönnyebbülésfélét érezhettem volna, lecsapott a kettes számú para (ami persze négyzetesen nagyobb, mint az első): a szóbelik. mitől is retteghetnék jobban (pókok), mint az audiovizuális tudásrólszámadástól?? "akkot most kérem magyarázza ezt el mégegyszer, hátha most tisztább lesz...! - hát szóval a neuroszekréciós sejtek azt csinálják hogy így továbbítják az izéket, hormonokat meg az ilyesmi anyagokat amiket aztán így érzünk szóval a homeosztázis egyensúlybantartását segíti elő; ide is írtam a lapomra, látják...szóval vannak az ilyen hormonok szóval amiktől így érzün k dolgokat akarom mondani azok érzőidegek de hogy az idegekkel összeköttetésben van a hormonrendszer asszem ha van ilyen és a hipofízis az a hipotalamusz alatt van vayg benne? szóval endokrin mirigyek termelnek hormonokat amiket a vérbe ürítenek asszem de aztán a hipofízis az nem teljesen ilyen mert az ilyen izé hogyismondják....."
köszönjük, borsó
szóval a szuper hétvége óta nem csinálok semmit. effektíve semmit. hízom. ennyi. azt viszont vészesen! meg íméleket irogatok, msnen lógok, minden bulvársz@rt elolvastam már...meg az új cosmo-t. meg megnéztem az új indiana jonest, ami nagyon jó volt szerintem!ja és gratuláltam unknown-nak a tökéletes fizikájához. nem fizikum...hahaha.bocsi
hiányoztok ám. para van, még nincs vége van, de akkor is, miért nincs már nyár? kell bőröndöt meg pokrócot venni nomádra. juteszembe.
puszi
hajrá srácok!
minden jó lesz, minden sikerülni fog, minden szép lesz és egyszerű és kényelmes. sok sikert kívánok MINDENKINEK, okosak vagytok és talpraesettek, rendkívüli íkúval rendelkeztek, tehát nem kell parázni! éljen a magyar, matek, töri, angol, német, spanyol, olasz, biosz, fizika, kémia, földrajz (ez csak a boka mátét érinti), informatika és minden idióta tantárgy amiből érettségre vagyunk kényszerítve!
szeretlek titeket! banketten felszabadultan és sikeresen party!!!!!!!!!!!!!!!!
hello mindenki.
hát eljött ez a nap is, hogy én képes vagyok blogot írni. azért írok most, mert később már ennyi időm se lesz...
igazából nem is tudok nagyon mit írni. legfeljebb érzéseket, de annak meg nem lenne sok értelme, mivel szerintem mindenki ezt érzi. de legalább jó idő van. hiányzik a sok buli, a napozás (bár ma füvet nyírtam), a lustálkodás bűntudat nélkül. most viszont beájulok az ágyba és elalszom. találkozunk sok idő múlva, leírom majd, hogyan sikerültek az érettségik. puszi nektek:
borsó
hát ez a pillanat is eljött. az utolsó szünetünk így együtt. együtt boldogan a tankönyveinkkel, a számológépünkkel, a lopott irodalom szöveggyűjteményünkkel, a talált függvénytáblával és a suttyomban lefénymásolt tétellistákkal. igen. ezt is megcsináljuk. mint eddig mindent.
félre az érzelgősséget, tényleg durva ám, hogy csak azért nem zokogok a stressztől és bánattól a földet csapdosván, mert nem engedtem magamnak a naptárra nézni. ellenben napi rendszerességgel élek felvételi pontszámító programok által kínál léleknyugtatókkal/pörgetőkkel, amennyiben megmondják, mennyi az esélyem. átlag kétóránként számítom ki aránypárokkal és egyéb bonyolult és egyszerűbb matematikai levezetésekkel, hogy a tavalyi ponthatárok hol lesznek az idei fura rendszerben. eddig csak két boltban voltam, hogy találjak megfelelő fehér blúzt az érettségire (még nem találtam). gondolkodom nagyjából heti két alkalommal, hogy a szexi magassarkú, az elegáns, de kényelmesebb babacipő, vagy egy egyszerű szandál legyen majd rajtam - lévén meleg lesz és én izgulós vagyok. csináltassak-e addigra szemüveget, illetve megcsináltassam-e addigra megint a műkörmömet, és ha igen, az egyszerű franciamanikűr legyen, vagy valami decens, de igényességet és jócsajvagyok érzést sugározó csillogós minta legyen. komoly kérdések ezek. és ezekkel még mindig jobb foglalkozni, mint azzal a rahedli tanulnivalóval, ami rám vár.
most beteg vagyok, és itthon sorvadok. PERSZE SOKAT TANULOK de az igazság az, hogy felkelni sincs erőm, és ha kinyitok valamit, amiben betűk vannak egymás után szorosan, elalszom nyomban. ezzel szemben éjjel kifejezetten nem tudok aludni. ilyenkor végigtárcsázom elfeledett barátaim számait, ismerőseimet, akiknek tartozom vagy akik nekem tartoznak, rég elfeledett tárgyakat kunyerálok vissza, majd rájövök, hogy nem gonoszságból, pusztán azért nem hívnak vissza/nem veszik fel, mert alszanak. a gyarlók. pudingok. egyébként már megvan az ellenszer. ha éjjel nem jön álom gyönyörű, óriási szemeimre, csak magam elé emelem biológiakönyveim egyikét, mely olyasmi fontos és roppant érdekes fejezetet taglal, mint mondjuk a mendeli genetika, az evolúció különböző elméletei vagy a rétszéli zsurlók szaporodása, és azonnal lecsukódik az említett szerv, és agyam lehull alfába. úgy érzem, ez egy természetes reakció.
komolyan irigylem azokat, akik könnyen és gyorsan, autodidakta módon tanulnak. vegyük példának kishugomat: egy-két hónap leforgása alatt konkrétan megtanult olvasni. meg írni. persze az írást régebben előkészítette, de aztán rájött, mennyire idegesít mindenkit, hogy : flóra, írd le légyszi azt, hogy a kutyus alszik! - minek? - hogy lemásoljam! vagy: flóra, milyen a mö betű? - mostmutassam meg??! - csak rajzold a levegőbe! ....oké.
hát igen. ezt is megéltük. mostmár egész nap halk zümmögésként hallhatjuk a lakás valamely pontjáról a micimackó magazin legújabb kalandjait, vagy a barbiemagazin meséit. vagy a hbo műsorát. vagy akármit. hajnóczy péter összest. kishugom minden elolvas, amit lát. majd leírja. nem okoznak gondot neki a híradó fejlécei, a stáblista a film végén, vagy a közérdekű közlemény.
bár mióta tud olvasni, meggyőződése, hogy a pizzát nem pidzának, hanem pizzának kell ejteni, és a ketchup nem kecsáp, hanem ketchup.
igaz, ez azt feltételezi az olvasóról, hogy olvasta a nyilvan.freeblog.hu kovácsőrmester által megejtett bejegyzést, de ha nem, akkor is élvezhető lesz szerintem. nos tessék.
csak néhány idézet: most miért nem tanulsz? mikor fogsz tanulni? tanultál már ma eleget? mikor raksz rendet a szobádban? komolyan mondod, hogy csak érettségi után? hogy akarsz te így tanulni? és a macska? rakd már ki, összeszőrözi mindened! basszus, a te könyvedre léptem rá? anyúúúúúhova raktad a jegyzeteimet? igen, amiket kiraktam az asztal közepére! micsoda? az újságok között??? de én abból írok holnap ellenőrző dolgozatot! most honnan fogom megtudni a növénytan rendszertanát?? mégsem érettségizem kémiából! hogy miért nem? jajj hagyjál már, mert nem! ismersz matektanárt? igen, mennyi? és rámér? hogy is van ez a kombinatorika? öööömiazazészterkötés??? fúj, anya, megint hányingerem van, mikor rendel az orvosom? telefonálás telefonálás, telefonálás. tool hallgatás, by unknkown. thx to him.
nah, nem jutottam értelmesebbre. köszönöm döglöttmacska kommentjét, meg azt, hogy marla is mindig ír, én is írnék neki, ha írna blogot. és sasfinak is köszi, hogy olvasod, ne gyere zavarba ettől, írd amit gondolsz. és mindenki más, aki olvassa, írjon kommentet. köszi:)
bevezetés: kiolvastam a száz év magányt, és egyszerűen lenyűgözött, meggyógyultam, összességében előző hetem sikere elhagyott de nagyon, és végül de nem utolsó sorban meghalt az egyetlen, akit a legrégebben imádtam: Ő.
na, ezek után vágjunk bele új blogunkba. az ilyen apróságokat, mint érettségijelentkezésilappara, meg hasonlók hagyjuk a mákba, kit érdekel. vannak itt jobb dolgok is. például ki hitte volna, hogy két kis szelet zsíros kenyér két kilót képvisel? mesélhetnék még a sikertelen diétázásról, amely egészen fél napig aratott sikert, majd jöttek az említett kenyerek a kilókkal. tudtátok, hogy míg az általunk fogyasztott állatok zsírja fehér, az emberé narancssárgás színű? vagy hogy az ember hangulata hogyan katalizálja a bőre minőségét. pigmenthiány, vashiány, pattanástúltengés. hogy lehetséges az, ha az embernek hosszú a körme nem megy be alá a kösz, ha tövig (de tényleg tövig, nulla fehér rész) van reszelve, akkor pedig sűrű fekete kosz tömül alá, és beszakad. és fáj. mint sok minden más. néha komolyan elgondolkodom, hogy mi a frásznak írom én ezt a blogot, amikor is rájövök, hogy pusztán önző és egoista célokat szolgálok vele, mert elhitetem magammal, hogy bárki is olvassa, és véleményt nyilvánítok. kicsit azért visszafogottan, de azért nyíltabban, mint mondjuk angolórán. aztán mindig ráébredek, hogy jobb lenne, ha inkább senki sem olvasná a blogom, mert azt írnék ide, amit csak akarok. de azt gép nélkül egy naplóba is írhatnám, de aztán a ripacs vérem rávesz, hogy tartsak ki halódó blogom mellett. most is ezt teszem. és hosszú lesz, igen, ha unod, ne olvasd tovább. mint szőkeflóra bioszesszéjét. mert miért is él az ember? mik befolyásolják a hétköznapjait? nem is tudom. túl bonyolult. de tény, hogy furcsa, ha vannak ugyan problémák, de végre megint jól él az ember lánya, fényes a haja, javul a körme, csillog a szeme és hamvas a bőre. aztán nem tud aludni, aztán nem tudja kipihenni magát. aztán idegesíti a legkisebb hiba is önmagán, hiába próbál javítani rajta. aztán a legjobb dolog, amit csinálni tud, az sem megy már. egyszerűen nem. minél jobban akarja, annál kevésbé, viszont ha nem akarja, akkor totál káosz az egész. ez mit generál? megvetést, kiröhögést, cukkolást. dühébensírástaholsenkiselátja. mindennek több értelme van. a minap megkaptam, hogy hiába erőszakoskodom ki ezt másokból, de én nem vagyok őszinte. ezen elgondolkodtam, és feladva elvemet, miszerint mostantól nem szolgáltatom ki magam VALAKINEK, mégis megnyíltam. mit értem vele? dühébensírástamikorsenkisemlátja. a legcsekélyebb őszinteséget sem. sőt, a pofátlanul visszaélést, leszarást, lenézést. végülis, mennyibe kerül rálépni egy borsóra? semennyibe. tudod, kedves olvasó, mindenkinek van egy pont az életében, még tizenéves korának közepe táján, amikor ráébred, hogy egyedül van. persze az időpont erősen relatív, de az probléma pl, ha ez többször fordul elő. hiába áltatom magam az ellenkezőjével, minden személy, ami eddig az akg-hoz kötött, baromira leszarja a fejem. mit kezdhetnék ezzel? vannak új kapcsolatok, stb, persze. vannak, akik kedvelnek. de ott már nem lesz időm első helyre verekedni magam. bárhogy töröm magam. volt, négy évig, ahol az voltam. de itt a szám lefogyott sokról egyre. és ez fáj. nagyon fáj. és nem tudom, hol ronthattam el???mindenki elmászott mellőlem, megváltozott, homlokegyenest máshoz kezdett és én itt maradtam tök egyedül. és akitől várnék valamit, vagy csak azt, hoyg ne csináljon semmit, ő is csak.... na mindegy. hagyjuk ezt. lehet, hogy éhségsztrájkot hirdetek egyrészt az ocsmány testem ellen, másrészt hátha akkor én is megvilágosodom, mint mások. nagyok. ősök. talán eddigi időszakomat a legjobban a CSALÓDÁS jellemzi. persze itt van nekem a baglyom, aki mindenben mellettem van, és támogat. nélküle már régen ROHADTUL FELKÖTÖTTEM VOLNA MAGAM EGY ROTHADÓ SZUVAS FÁRA, HOGY AZTÁN LEESSEK, ELTÖRJEM A GERINCEM, ÉS MOCSOKBAN ÉS VIZELETBEN VONSZOLJAM MAGAM EGY SZAKADÉKIG, AHONNAN LEUGROM, DE A SZIKLÁKON LEGURULVA CSAK SZÉTZÚZNÁM AZ ARCOM ÉS A VÉREMET KÖPKÖDVE MARADÉK FOGAMMAL TÉPNÉM FEL AZ ARTÉRIÁIMAT, HOGY LÁTHASSAM KOCSONYÁSRA RONCSOLT SZEMEMMEL, AHOGY LEGALÁBB A RITMUSRA LÜKTETŐ ÉLÉNKPIROS VÉREMNEK VAN VALAMI RENDSZERE, ÉS LEGALÁBB EZ ÚGY VAN, AHOGY KÉNE. ennyi.
gondoltam írok valami vidámabbat, hátha akkor kapok kommenteket:)
baromi náthás vagyok, és tök vicces, úgy beszélek, mint a rajzfilmekben a náthás emberek. azthiszem így fogom írni a blogom ma, hogy nevethessetek. íme:
reggel alig bírdab felkelni, annyira bedegnek érezdeb magam. (szotty) miudáb kiderült, hogy nem fogok iskolába benni, visszaaludtam és fél egykor keltem fel. teát teára halmoztam és ittab, neocitránokat szürcsölteb. begnézteb a még mindig lakótársat keresünket, szerintem borzalmasan rossz. vannak jó részei, de összességében nem tudott lekötni. aztán mire összeszedteb magam, és elindultab haza, már benne jártunk az estében, de megálltam az akg előtt, hogy bemehessek az akg-s kisnaptárabért meg a biológia jegyzeteimért. így hát ki is derült itthon, hogy beglett a nyelvvizsgáb, 100%os reading-gel. bondjuk ezzel oroszlán is büszkélkedhet (trütty, orrfújás).bost pedig itthon dekkolok, és úgy volt, hogy holnabra összeszedem bagam és iskolába megyek, de bár látszik, hogy ez reménytelen.
há-háá-hááá-hááápciiiiifkhlanmsdcli. uh, akkorákat düsszögök, hogy leszakad az arcob. de kobolyan. bost viszont puszi mindenkinek, megyek House md-t dézni. egyetek sok c-vitamint és igyatok sok beleg teát. buszi:
borsó
elkezdődött az új év, minden olyan mint régen. a felvételi jelentkezési rangsorom immáron készen van, alig várja, hogy horribilis összegekért cserébe pontozott sorokra vésődjön. ez a hetem a dolgozatírásokból fog állni, kötelezően ötös fölött kell teljesítenem, ha korrekt félévi eredményt akarok elérni. életemben először nem vagyok kíváncsi a féléves értékelőmre. hoppá.
elég sok behatás ért engem mostanában. egyes emberekkel javul a kapcsolatom, egyesekkel stagnál, egyesekkel romlik. nem használok neveket, pedig szoktam és ki is színezem mindig, de ez most nem olyan. lehet, meg sem kéne írnom, de újévi fogadalmam az őszinteség. még ha ezzel ártok is. ezt is egy jó baráttól tanultam, hogy nem érdemes mosolyogni, habár az jót tesz a másiknak. célravezetőbb az őszinteség. ám legyen.
nem szeretem, ha kihagynak dolgokból. akkor sem, ha idiot coincidences miatt van, akkor sem ha egyébként ki tudja hogy egyáltalán akarták-e? mi van messzebb? hűvösvölgy vagy szentendre?
csütörtöki napom a totál semmittevésből állt, de korán kellett kelnem. pénteki napom a totál csalódásokból és semmittevésből állt és korán kellett kelnem. szombati napon extra korán keltem de legalább jó társaságban. vasárnap is korán kellett kelnem de az legalább tökéletes volt.
és a hétfő...a hétfőtől félek. meg tulajdonképpen félek az egész elkövetkező napoktól, hetektől, hónapoktól. én vagyok a kis borsószemkirálykisasszony, aki fölé magasodik a többi szebb királylány, a gonosz mostoha, az áruló vén boszorkány, stb. minden erőfeszítésem, ami a kisebbségi komplexusom és az önbizalomhiányom leküzdésére irányult, füstbe ment most.
egy pozitívat remélhetek: ha ennyire elégedetlen vagyok, egyszer csak abbahagyom a rinyálást, és talán elkezdek dolgozni azon, hogy tetszek magamnak. de ez az idő még messze van. most még belesüllyedek a bánat mocsarába morla lábaihoz.
szóljatok, ha vége.
új év, új élet. ma lapátoltam havat. jófej voltam. kell ennél több? és eszembe jutott, hogy lenne kedvem tanulni is akár. erre eszembe jutott, hogy hétfőn matek és kémianagydogát írok, ezért aztán elment a kedvem a tanulástól....így jutottam el a hólapátolásig.
de ez egyébként mindig így van. csak húzzam ki erővel érettségiig...egyébként megkaptam drága rongykuviktól a dr house első évadját, és sajnos ma befejeztem. végignéztem mind a huszonnégy részt. és nincs több:( úgyhogy nagyon várom, hogy ma legyen, és ne ilyen f@szom szar g&ci huszadrangú zs kategóriás vígjátékokat nyomjanak a tévékettőn. illetve megpróbálok nem elaludni most, hogy este tudjak. tegnap éjjel nem bírtam, mert hiába a szilveszteri fergeteges parti, délután bepótoltam a nyolc óra alvást...khm. ja, igen, a parti.
fantasztikus volt, köszi bence, hogy áruba bocsátottad a házat, respect mangalicazsír, lilahagyma, tojáskrém, kenyérkenyőlányok(ja, én is az vagyok), pirosarany, stb. köszönet: oroszlán, miltiades, tóthszülők. csak szegény k.fanny kiskorút sajnálom, hogy átaludta az egészet. remélem jövőre is veletek szilveszterezhetek!!!!szeretlek titeket!! és love szöcske és vzsófi!!!
illetve marla bébi, ha olvasod írd meg mennyi volt a repjegyed a szentföldre, és drága spenót, tárd fel kiléted. thx. XD meg miegymás lol.
back to the roots
felfedeztem egy új zenekart, pontosabban finn isten mutatta, és hát fantasztikus! aki szereti a nightwisht meg a pörgős zúzós metált, annak garantáltan be fog jönni. link. (ne aképet nézzétek, csak hallgassátok) http://www.youtube.com/watch?v=nvrHklGOLEM
hát igen. megindult a visszaszámlálás a karácsonyig - órákra lebontva. mindenki az utolsó fodrokat illeszti a masnikra és az utolsó celluxdarabokat rágja le a kisujjáról. van, aki még összekapar valami kis pénzt, hogy holnap milkacsokikat vegyen, majd ajándékzacsiba dobva tálalja, még melegen. ez is normális. fák kókadoznak az előterekben, erkélyeken, radiátor mellett. kis aranyszárnyú angyalkák röpködnek a hóspray-vel lefújt ablakok előtt. megfagyott macskák kóvályognak az ajtók előtt. hát igen. itt a karácsony.
én már rég készen vagyok minden ajándékkal, becsomagoltan, elrendeze álldogálnak a helyükön a szobám mélyén. alig várom a karácsonyt. ja, annyira nem. ez itt a probléma! hol a zsigeri izgatottság? összehúzódó gyomor? gombóc a torokban? (nem a lenyelt maceszgombóc, hanem az a megfoghatatlan, idegességfajta). nos, mindez tovaszállt. elpazaroltam a biológia érettségimre. ami, lássuk be, nem érte meg. na mindegy. első karácsonyom lesz ez több szempontból.
először is, nagykorú vagyok. ez okot ad jelentős ajándékokra, amiket nekem kell adnom, illetve amiket kaphatok. másodszor pedig apukám csak futólag néz majd be. harmadszor pedig nincs, csak két napos lesz a karácsonyunk, tizennyolc évem óta először. nincs kihez menni harmadszor.
ezen kívül azt kellett tapasztalnom, hogy túlcsordulok a szeretettől amit felétek, barátaim felé táplálok. igen, eddig most először érzem ezt ennyire. sasfi ajándékától majdnem sírtam, pogi vállkopogtatásától teljesen odáig voltam, új barátaim figyelmességétől egyenesen elolvadtam. és ha már itt tartunk, köszöntöm új olvasómat, mostantól csak finn óriást, és köszönöm hogy figyelmet szentel írásaimnak. és ígérem neki, hogy megszerzem ragaszthatatlan szív címét is:)
na hát akkor mindenki menjen és aludja ki magát a szentestére, vagy mire, hogy boldogok lehessetek teljes szívetekből!!!!
hova harapok most beléd titokban...melegvér folyik lassan a nyakadra...mert nincs mamár csak vérszívás, semmi csábítás, mert úgysem kell belőled más....előző életemben denevér voltam, nappal aludtam, éjjel éltem én....vakon repültem, de rád találtam....nem tudom hogy van tovább (péterfy bori).
nyelvvizsga letudva, irodalom letudva, ajándékok kilencvenkilenc százalékban letudva. biológia emeltszintű szóbeli. hát igen. kínos. vasárnap, hétfő, kedd. megteltem. van valakinek töredezettségmentesítője? vagy egy jó sebészismerőse? leszakadt a jobb agyféltekém, amikor nekiálltam a sokadik tételnek. valahol a populáció és a bioszféra evolúciója között.
kiderült, hogy azért fájt baromira a kisujjam, mert a műkörömmel együtt betört ketté a körmöm is, és berohadt a húsig. le lett kezelve, viszont leszedték a szép körmeimet és most ratyi elvékonyodott kis bénaságok vannak meg egy olyan köröm ami rohadt és fáj. hát ennyi. borzalom. újabb színfolt a fertőzések gyűjteményemben. remélem azért ti jobban vagytok :)
egészen tűrhetően vagyok, ahhoz képest, hogy berohadt a műkörmöm, és hogy megtelt a fejemben a hardver. meg a ram. szombaton túl leszek a nyelvvizsgán remélem végleg, viszont emiatt megint ki leszek hagyva eg híresneves csajpartiból. jövőhéten próbaérettségi szívásszivatás. mit mondjak még? autóval minden olyan könnyű.
felhívás!!! drága fiúbarátaim, úgyismint pogi hann, gombi stb, légyszi írjatok kommentbe kívánságlistát, hogy mit kértek karácsonyra. :) köszi
igazából szeretlek titeket, és need you like a drug by fiona apple
szerintem még életemben nem voltam ilyen szép, mint a szalagavatómon. de komolyan. és nem is leszek...ezt nem lehet überelni. kár, hogy végig az ájulás kerülgetett, és nem tudtam mindenkivel táncolni, akivel akartam...de azért tök jó volt. sajnos elég kevés képen vagyok rajta mert elöl álltam minden táncban, és biztos mindenki azt hitte, hogy mindig én leszek benne a képben, ezért nem engem fotóztak, hanem a hátsókat, így viszont egy kép sem született az első sorban állókról. hmm. marla elment, pedig tök kár. én meg szédülök a világba bele. most viszont legalább valami hasznosat is csinálhattam.
egyébként szédülésemre nyakmerevgörcs okklugerániás krízis jött, majd két óránként álombazuhanás. fasza. oh, bocsánat. műkörömmel nem lehet gépelni. :)
„A mostani tesztünk nagyon aktuális témáról szól: a stresszről. Nagyon sok ember feszíti túl magát ebben a rohanó világban, és ez persze nem kedvez sem a fizikai, sem a lelki egészségünknek. Az alábbi kérdések őszinte megválaszolásával eldöntheted, mennyire használod fel energiatartalékaidat, mennyire feszíted túl a húrt – mennyire táncolsz pengeélen a hétköznapjaidban. Nincs okod titkolózni, hiszen csak magadon segítesz!
A megoldásokat a teszt végén találod.
1) Alvási szokásomra leginkább jellemző:
a) Mindig eleget alszom, és kipihenten ébredek
b) Nem alszom eleget, tudom mennyi kéne, és ha kell, ki tudom pihenni magam
c) Mindig fáradt vagyok, ezért hétvégén fel sem kelek
d) Elképesztően fáradt vagyok, de nem tudok aludni, rémálmok gyötörnek
2) Az iskolában általában:
a) Jól teljesítek, érzem a képességeimet és ki is használom őket
b) Jól teljesítek, de néha nem vagyok biztos abban, hogy tudnék-e többet
c) Nem teljesítek jól, de csak mert lusta vagyok
d) Hullámos a teljesítményem, nem bízom a képességeimben és nem is tudom, vannak-e egyáltalán
3) A barátaimmal általában:
a) Mindig jól érzem magam, szeretem őket és ők is szeretnek engem
b) Majdnem mindegyikkel jól érzem magam, vannak jó barátaim, akiket szeretek és akik szeretnek engem
c) Van egy barátom…mindig jól érzem magam vele, másokkal nehezen barátkozom
d) Elvileg vannak barátaim, akiket nagyon szeretek, de nem tudom, hogy ez kölcsönös-e
4) A párommal általában:
a) Tökéletes minden, tele vagyok szexuális önbizalommal
b) Szinte mindenben egyetértünk, nincs baj a szexszel
c) Vannak vitáink, legtöbbször minden rendben az ágyban
d) Hullámzó, ingerült vagyok, punnyadt, szürke, el sem tudom képzelni, hogy lehet képes valaki engem szeretni, pláne rámizgulni
5) A családom:
a) A biztos háttér
b) Szerető szülők, verekedős testvérek
c) Anyu megért, apuval veszekszem néha, a testvéreim idegesítenek (az opciók felcserélhetők)
d) Anyu apu elválnak, testvérek nem segítenek, rengeteg felgyülemlett fájdalom, feszültség, megoldatlan konfliktusok
6) Magamról azt gondolom, hogy:
a) Egészséges az önbizalmam, normális ember vagyok, normális értékrenddel. Ez így nekem jó
b) Lehetne kicsit kisebb a fenekem, de teljesen rendben érzem az életem. Nem nagyon hiányzik semmi
c) Nem merek miniszoknyát és testhezálló dolgokat felvenni (fiúk fordítsák magukra), nem merek mindig megszólalni, de úgy érzem, tudok ezen változtatni
d) Ha elképzelem magam, egy szürke alaktalan foltot látok, belül sötétséget érzek. Nem tudok őszintén örülni, nincs önbizalmam, félelmeim vannak, szorongok. Időnként ingerült vagyok indokolatlanul, pedig ehhez sincs bátorságom igazán.
Megoldás:
µ Ha többségében A választ jelöltél, gratulálunk! Te teljesen rendben vagy! Csak aztán vigyázz, nehogy elszállj…J
µ Ha többségében B a válaszod, hidd el, hogy azon a plusz csokin nem múlik semmi! Csak légy vidám, és bízz!
µ Ha a válaszaid nagyrészt a C betű köré csoportosulnak, akkor el kell gondolkodnod magadon. El kell hinned, hogy te is legalább olyan jó vagy, mint a többi ember a világon! Ha mégsem megy ez neked ilyen egyszerűen, tégy érte: kondizz, olvass, szórakozz többet. Higgy magadban!
µ Ha a válaszod mindig D, te vagy borsó. Ugyan magad sem tudod, hogy mitől van ez az egész, de csak a sötétséget látod és érzed. Nem látsz kiutat, összetörsz teljesen. A jelenlegi állás szerint legalább egy altatóra szükséged lesz, ha nem akarsz meghalni a nyelvvizsgádig. Ha a szalagavató után sem leszel jobban, fordulj szakemberhez. De lehet, hogy az első lépés az lenne, hogy elmondod a bajaid a barátaidnak, még ha azt is hiszed, hogy nincsenek, és nem szeretnek téged, habár a fejed tudja, hogy ez nem így van. És az ég áldjon meg, egyszer írj már egy vidám blogot!
jójójó...tudom. de egyszerűen elfelejtettem írni. és kész. ez van. inkább egy kis anekdotával szórakoztatnálak titeket. viszont nem tudok írni, úgyhogy előre szólok, hogy nincs csattanója:)
helyszín: szentendrei posta. este fél hat. hatkor zárás. minden befizetőablaknál óriási sorok kígyóznak. naná, hogy beállok - beállnék, mert statisztikai felmérés miatt sorszámot kell húzni. nem, ne örüljek, ez nem befolyásolja a sorbanállást. hmm. beállok. minden sor jól mozog, az enyém nem. hallgassuk, lássuk, mi folyik az ablaknál. (a neveket megváltoztatom, személyességi jogok vagy mi) öreg néni bead valami az ablakon, hogy - hát én ezt és ezt szeretném elintézni kedvesem. hoztam ezt és ezt a papírt. - ez rendben van, holnap jöjjön vissza egy másik és másik papírral ezzel és ezzel az aláírással. - na de hát én úgy tudom, hogy ezt így és így kell csinálni! - igen, de tudja néni én itt dolgozom, és tudom, hogy ezt nem így, hanem úgy kell csinálni. - de hát a szomszédasszonyom azt mondta, hogy ő is így intézte! - az nem lehet, tessék fogni a cókmókját (igen, ezekkel a szavakkal) és holnap jöjjön vissza ahoyg mondtam. - hát maga ne beszéljen így velem én öreg vagyok már nekem nem két perc lejönni ide a postára! mégis mit képzel ki maga! nincs joga ehhez!....
hát jó. következő páciensünk egy other néni. - hát szia rózsikám, hogy vagy? igen? hát igen, a hátam még fáj. és lajoskám hogy van az az édes kis gyerek? már elsős?? hát nem is hiszem el, már olyan nagy! igenigen, csekkért jöttem. befizetni! már ezt is nekem kell fizetnem, hát és mennyi a nyugdíjam rózsi?? hogy tudom én ezt pénzzel bírni? sehogy! hát most mondd meg! igen igen, tudom, a tiéd sem sok. bár te legalább dolgozol. a multkor is.... (itt a nénit elakasztották, hogy ugyan intézze már el amiért jött) - jólvan na, micsoda faragatlan fiatalember (alliteráció! mégis tudnék írni?)hogy mit nem képzel magáról! na jólvan rózsikám megyek is akkor puszilom bélát is! sziaszia!
most jön a kedvencem. az átlagember intelligenciahányadosáról. alulírott Bodarek Tamás valamit alá kellett írjon, hogy átvehessen és befizethessen valamit. végülis, ezért van a posta. - kérem itt és itt írja alá, itt az aláírást, itt a nevet nagy nyomtatott betűkkel írja köszönöm. -Tamás drága kb három perc alatt leírta az aláírását a két rublikába. - nem, nem jó, ide nyomtatott nagybetűvel kell írni a nevét, itt egy másik példány! -Tamásunk leírja a nevét aláírva, és kis nyomtatott betűkkel, átmenettel a folyóírásba, szal olvashatatlanul. - Figyeljen, ide NAGY NYOMTATOTT BETŰKKEL írja a nevét, több példányt nem adatok javításra! -Tamás fogja a tollat, leírja az aláírását. - igen, most IDE, NAGY BETŰKKEL a nevét. - Jól van, értem én, nem kell velem így beszélni, ki maga???!!! -Tamás drága leírja végül a nevét normálisan, majd az 1376 forintot húszezressel fizette.
azt gondolnánk, hogy egy központi postán van váltópénz. de nem. a néni még öt percet rohangált, hogy fel tudja váltani a húszezret, majd szépen, egyesével leszámolt egy, kettő, három, négy, öt....18 darab ezerforintost. majd kb egyesekből és kettesekből illetve tizesekből a hátralékot. hmm. mikor kedves Tamás nekiállt egyesével behajtogatni a papírpénzt óóóriási bukszájába, illetve egyesével leszámolni apróját az erre fenntartott zsebbe, kezdtem a türelmem elveszíteni. nembaj, sorra kerültem
csókolom, ezt a csekket szeretném befizetni. itt a csekk, itt a statisztikai papírfecnisorszámbigyó, amit oda kell adni (amivel - milyen aranyosak - lemérik, mennyi idő alatt jutok sorra). befizetem, visszaadják, elmegyek. kifelemenet észreveszem, a szemetes csordultig van a statisztikai sorszámokkal, amiket le kellett adni. erről ennyit:)
ezen kívül iskola van és ilyenek. kicsit durva, de megszokom. mindjárt itt a szülinapom!
miss marla (haha kétértelmű)